Hogyan választunk szaksegítséget?

 

_mg_1420

Románia egészségügyi rendszere lehetővé teszi, hogy egy nő várandóssága alatt egy szülésznőgyógyász szakorvost válasszon a várandós gondozás idejére és a szüléshez is. Azt gondolhatnánk, milyen szerencsések is vagyunk mi, romániai nők, akiket képzett szakember kisér végig élete egyik legfontosabb időszakában az orvos jelenléte hozzásegít bennünket ahhoz, hogy egészséges gyermekünk szülessen és egészségesek legyünk mi magunk is. Ez bizonyos helyzetekben így is van, viszont az esetek többségében az egészséges nő egészséges élettani folyamatként éli meg a várandósságot és a szülést is. Pont ezért fölöslegessé válik egy olyan szakember által végzett gondozás, akit arra képeztek ki, hogy rendellenes helyzeteket diagnosztizáljon, életet mentsen.

Van itt még egy szempont, amibe kevesen gondolnak bele: egy szülész-nőgyógyász orvos tulajdonképpen három szakember munkáját végzi el egyszerre. Szüléseket vezet, ami tulajdonképpen egy szülésznő, vagy bába feladata volna. A női nemiszerv megbetegedéseit diagnosztizálja és kezeli és sebészként dolgozik, ha műtéti eltávolításra, vagy császármetszésre kerül a sor. Egyetlen szakorvosi ágazatban sem fordul ez elő. Ember legyen a talpán, aki három szakterületen 100%-an teljesít. Pont ezért nem kell azon csodálkozni, hogy a választott orvosunk nincs jelen a teljes vajudás ideje alatt, illetve nem ő lesz az, aki kivárja az akár 24 és esetleg még annál is több órás vajúdást.

Ám legyen, beletörődve sorsunkba kiválasztjuk a megfelelő orvost, de hogyan is tesszük ezt mi nők ebben a különösen felfokozott testi és lelki állapotban?

Nagyon sok várandós mondja: azért választotta az orvosát, mert “sok jót hallott róla”, a barátnője is vele szült és még sok közeli és távoli rokona és ismerőse is.

Elgondolkodtam, mi lehet az a sok jó, amit egy szülész nőgyógyászról mondani lehet. Nyilván, mint mindig, a jó fogalma itt is relativ. Például lehet az jó, hogy amikor felhivod, hogy szülsz, ő is bemegy a kórházba, az is jó, hogy tudja a paciensei nevét.

S amit gyakran hallok, az az, hogy nem hagyott szenvedni. Igen, ez számomra is fontos szempont lenne, ne hagyjanak szenvedni. Pont ezért egy olyan orvost választanék, aki megérti azt, hogy a természetes szülés a nőnek beavatás és például egy embertpróbáló nehéz vajudás alatt újra és újra megerősítené az önbizalmam, hogy ÉN ezt meg tudom csinálni és tulajdonképpen én vagyok az egyetlen, aki az én gyermekemnek életet tud adni, ahelyett, hogy mindenféle vajúdás és szülést gyorsitó beavatkozást hajtana végre rajtam, hogy megmentsen a szenvedéstől.

A másik érdekes dolog, amivel találkozni szoktam a kismamák körében az az, hogy ugyan kikérik a véleményem egy bizonyos intézményt, vagy orvost illetően, mégis, ha elmondom az engem agassztó tényeket, ezeket a válaszokat kapom: “de én azért meg vagyok elégedve vele” vagy “már túl előrehaladott a terhességem, hogyan keressek mást”.

Ismét sokat gondolkodtam ezeken a válaszokon, mit jelenthet az, hogy meg van vele elégedve? Az bizonyos, hogy havonta találkoznak, tehát valamiféle kapcsolat is kialakulhatott már közötük. De mitől lehet valaki megelégedve az orvosával, kedvesen beszél vele és mosolyog, válaszol a kérdéseire, illetve azt mondja, amit a páciense hallani szeretne? A nénike a piacon is kedves és mosolyog, ha vásárolni szeretnék, sőt, ha megkérdem, hogy termelő-e és hogy vegyszer nélküli-e a portékája, lelkesen mosolyogva bólogatni fog, mert el akarja adni azt, amije van. S bár meg vagyok elégedve a nénikével, el is hiszem, amit mond, mert kedves és törődik velem, néhány vásárlás után fel is ismer, mégsem szeretném, hogy ott legyen a szülésemnél.

Miért is nem? Nem azért mert a nénikének nincsen orvos diplomája, hanem azért mert úgy gondolom, életem egyik legfontosabb eseményéhez olyan embert választok, aki nem csak kedves és mosolygós, hanem valóban kiszolgálja az igényeimet, egyetért az én szemléletemmel.

Eszedbe jutott valaha feltenni az orvosodnak a következő kérdéseket?:

Milyen az illető szakember statisztikája, hány császármetszése és hány hüvelyi szülése van egy évben?

Milyen gyakran indit be szülést, milyen indokkal?

Mit jelent számára a természetes szülés?

Mikortól van jelen a vajúdásnál?

Hüvelyi szülés esetén milyen beavatkozásokat végez el rutinszerűen?

Hányadik várandóssági hétig vár a szülés spontán bendulására?

Minden egyes szülésnél ugyanezeket a beavatkozásokat hajtja végre?

Kérésre eltekint-e ezektől a rutin beavatkozásoktól?

Milyen százalékban végez gátmetszést?

Az Ő prakszisában hány nő szül gyógyszeres fájdalomcsillapítás nélkül?

Van-e felső határa a szüléseknek amiket egy hónapban kisér/vezet?

Azt gondolom, ezek azok a kérdések, amelyek alapján valóban választhatunk szakembert, illetve csak akkor maradjunk meg az adott orvosnál, ha olyan válaszokat hallottunk, amelyek számunkra megfelelnek.

És hogy melyik az a várandóssági hét, amikor még orvost válthatunk? Én úgy gondolom, még a 40.-ik hétben is lehet váltani abban az esetben, ha az addigi kezelő orvosunk olyasmit szeretne, amibe mi nem egyeztünk bele, vagy olyan nézeteket, protokollt késpvisel, amivel mi nem értünk egyet.

A nő életében kiemelkedő időszak a várandósság és a szülés. Nem gyakran történik meg velünk, hogy gyermeknek adunk életet, éppen ezért nem mindegy, hogyan történik.

A szülés-születés élménye kihat a baba és az anya életére egyaránt, a köztük lévő kapcsolatra illetve a házaséletre és az élet minden területére. Tudom, lassan ez a kijelentés már elcsépeltté vált, de látom magamon és egyre több családon, nőn, hogyan hagynak tudatos, vagy tudatalatti nyomokat egy nőben a gyermeke születésének körülményei.