Hálás vagyok! Iringó születése

Második otthonszülésemre készültem , az első beleesett az otthonszüléseknek abba a tíz százalékába, amelyek a kórházban fejeződnek be. Kevélyen titokban készültem a kisfiam érkezésére, úgy gondoltam majd én megmutatom mindenkinek… A vajúdásom viszont nagyon hosszú volt, erre nem voltam felkészülve. Mintha két életet kellett volna megszülnöm: a fiamét és az én új életemet. Sikerült! Bár gyönyörű fiam kitolási nehézségek miatt a kórházban bújt ki, de békés beavatkozásmentes vajudás során jött a világra. Ennek a tapasztalatnak és a fiamnak köszönhetem, hogy kismamajóga oktató és dúla lettem.

Kislányom érkezésére tudatosan készültem, tudtam mikor fog megfoganni, tudtam hogy lány és tudtam mikor fog megszületni. Vártam az új lehetőséget, hogy megtapasztaljam a beavatást, asszonnyá, anyává váljak. Vártam, hogy a lányomnak megadhassam azt a fogadtatást, ami egy gyönyörű léleknek kijár (amiben a fiamnak sajnos nem volt része). Készültünk csendben s így a környezetünk is elfogadta, hogy nekünk így a legjobb. Szép volt, amikor megkértem a barátnőmet, kisérje végig lányunk érkezését. Orsi lett a dúlám s tudtam, biztonságban leszek, támogatnak majd és figyelnek rám a párommal együtt.

Egy szeptemberi hajnalon elkezdődtek az összehúzódások. Megébredtem

s nézegettem az alvó családom, örömmel eltelve szunnyadtam vissza az összehúzódások között, őrizve a lányom és az én titkom. Iringó elindult!

Reggel 8, a párom is felébredt, közöltem vele a jó hírt , Ő teljesen nyugodtan, természetesen fogadta. A belőle áradó nyugalom erősítette a biztonságérzetem. Felhívtuk a Bábám és a Dúlám.

Elmentem a piacra, mókásnak találtam az érzést , hogy vajúdva sétálgatok és a körülöttem levő emberek mit sem sejtenek abból mi is történik az én testemben. Haza érve főztem az összehúződások alatt s az asztalra támaszkodva ringattam magam. Próbáltam lazítani a szám, a torkom az “A” hangot hallatva. Ignác megébredt s ez picit lelassította a vajúdást, Ignác nem sokat érzékelt abból , hogy nemsokára megérkezik a húga, minden úgy zajlott, mint máskor. Teltek az órák, úgy éreztem szükségem van a dúlám jelenlétére. A bábát is megkértem induljon útnak, Budapestről érkezett. 13 óra körül ért ide Orsi , ekkor úgy éreztem elengethetem magam. Négykézláb, hol állva Tamás nyakába csimpaszkodva vajúdtam. Ignác kezdte unni az itthon ülést, ezért Tamás elvitte a barátainkhoz. Jó volt, hogy csak magamra figyelhettem, bár gyakran eszembe jutott, jól van-e a fiam.

Szükségem volt a víz erejére, ezért a kádba költöztem, az összehúzódások fájdalmát forró zuhannyal enyhítettem. Az idő ekkor már nem létezett számomra, csak érzetek és ösztönök. A külvilágot Orsi örködő figyelme jelentette. Ösztönösen vágytam társam erejére, támaszára, vártam azt is, hogy a szaksegítség megérkezzen. Mikor már mindenki jelen volt, felgyorsúltak az események. A kádban labdán üldögélve pihentem, ettem az összehúzódások között. Hamar eljött a pillanat, amikor semmi sem volt már jó, sem állva ,sem ülve, sem kapaszkodva. Csak azt akartam legyen már vége, mert én ezt nem bírom tovább. Ekkor a magzatburok szétrobbant és tudtam, ki kell szállnom a kádból, nincs elég hely Iringó fogadására. Besétáltunk a szobába s az ablak előtt állva Tamás nyakába csimpaszkodva toltam ki gyermekem. A kitolás feszítő érzete kissé ijesztő, de fantasztikus érzés volt. Örültem, amikor kint volt a feje, nyöszörgött is picit, tudtam még egy összehúzódás és kint van a babám. Az idő a kitolás alatt lelassult, mintha órák teltek volna el, később kiderült néhány percet tartott az egész. Megszületett s én fáradtan, “S végre vége” gondolattal ültem le. Kavarogtak a gondolatok, az érzések, az öröm, hogy meszületett a gyermekem, hogy sikerült itthon megszüljem, hogy tudok szülni. Ahogy kibujt Iringó, megérkezett Ignác Sonja társaságában, minden tökéletesen volt időzitve. Innentől kezdve már Sonja is besegített a körülöttem lévő teendőkbe.

Hálás vagyok! Hálás vagyok a gyermekeimnek, hogy minket választottak szüleiknek! Hálás vagyok azoknak akik támogattak! Hálás vagyok azoknak akik elfogadtak! Hálás vagyok a Bábámnak aki a tudásával, a mérhetetlen tapasztalatával biztosította, hogy minden rendben és szeretetteljesen történjen. Hálás vagyok a Dúláimnak, hogy jelen voltak előtte, közben és utána, így teljes biztonságban érezhettem magam. Hálás vagyok a Páromnak, hogy megfogant gyermekünk s mindennek megkoronázásaképpen az Ő erejét is fölhasználva életet adhattam lányunknak. Hálás vagyok a barátnőimnek, akik gondoltak rám szülés közben és elláttak a gyermekágyas időszakban! És hálás vagyok a természetnek, hogy ilyen csodát alkotott!